Az állandó
lógás a neten, a csetelés, fészbukozás masszívan befolyásolják az Y, Z
korosztály nyelvhasználatát. Mert mit is hallunk, látunk? Magyarul toldalékolt
angol szavakkal megspékelt mondatokat, új szavakat, rejtélyes rövidítéseket,
sajátos helyesírást. Közben visszatérnek a képíráshoz, amit előkelően
emotikonnak hívnak. Hja, az idő pénz, nem bajmolódunk hosszú szavak
bepötyögésével. Ez a digitális nyelvváltozat – vagy ahogy
Veszelszki Ágnes, az ELTE mai magyar nyelvi tanszékének
a munkatársa nevezi: digilektus – erősen meghatározza a szövegértést.
Arcpálma
Az még
hagyján, hogy az interneten felgyorsult kommunikáció erősen egyszerűsített
írásbeliséget követel. Csupa kisbetű, az ékezetek, írásjelek elhagyása,
rövidítés (valszeg az ekezetek nehezitett elerese miatt a mobiltelefonon),
betűszavak és fonetikus írásmód jellemez. „nemtom ez kit erdekel de asszem
senkit kezzed evvan”. Az idősebb generáció meg kapkodja a fejét. Vagy nem ért
semmit. Mint az az anya, aki sms-ben kérdezte lányát: mit jelent az IDK, az LY
és a TTYL? Válasz: Nem tudom, szeretlek, később beszélünk. Erre az anya:
Rendben, akkor majd megkérdezem a nővéredet.
Ám hogy ugyanez
megjelenik a beszédben is, az már arcpálma (facepalm: lásd a keretet!).
Súlyosabb esetekben headdesk (lefejeli az asztalt). Amikor például egy srác
viccet mesél a buszon a haverjának. A fél busz dől a röhögéstől, de a haver
fapofával csupán ennyit mond: LOL. Jobb esetben ROFL. Még jó, hogy a viccmesélő
a sztori végén nem kiáltott fel: és akkor ikszdé!
FYI (for your information: gyengébbek kedvéért)
|
ASL – age, sex, location?
OMG – oh, my god
IDK – I don’t know
IRL – in real life
LOL – laughing out loud
LY – love you
ROFL – rolling on the floor laughing
TTYL – talk to you later
XD – nevetős szmájli
facepalm – arcát feldúltan a
tenyereibe rejti
|
|
ASL?
A bulin a
srác odaáll a csaj (vagy annak látszó személy) elé, s a dübörgő tuc-tucban a
képébe ordítja: ASL? Manapság ugyanis az S (sex) vizuális érzékelése nem
egészen biztos. S miután ráztak egy sort, és volt némi smaci is, a csávó
belesuttogja a csajszi fülébe: „szercsi van…” Mire amaz félszeg mosollyal:
„jaja, lávcsi”. Ómagyarul, szeretlek.
Veszelszki
Ágnes tudományosan magyarázza: „az, hogy e kifejezésekben a cselekvő
grammatikailag nincs explicit módon jelölve, minden bizonnyal a beszélő arcát
védi”. Vajon mitől?
Ez a
generáció nem tud, nem akar különbséget tenni a szóban is használt netes
írásmód és a hagyományos írásbeliség között, ami nem csak nyelvtani vagy
írástechnikai furcsaságokat hozhat. Hosszú távon mélyreható kulturális
következményekkel is járhat. Egyre gyakoribbak lesznek a digitális
bennszülöttek és a „kint rekedtek” közötti megértési nehézségek.