Tóth Vazul, a Deloitte Zrt. üzletviteli tanácsadási igazgatója

A megosztott szolgáltatóközpontok mindig is izgalmas állást kínáltak a pályakezdőknek. Ugyanakkor 2-3 év után a feladatok, jellegükből adódóan, ismétlődővé, a munka pedig egyhangúvá válhat. Egy ambiciózus, fiatal pályakezdő viszont még ez után is szeretne fejlődni, új dolgokat megtanulni, s nem leragadni a monoton folyamatoknál. Ez minden ssc-nél létező kihívás.

A megoldás?

Idei felmérésünk jelentős előrelépést mutat ebben a kérdésben a 2011-es állapotokhoz képest. A szolgáltatóközpontok testre szabott karrierprogramokat dolgoztak ki, s ezzel növelték megtartó erejüket a fiatal kollégák körében. A biztos karrierpálya pedig akár a fiatal munkaerő itthon tartásának záloga is lehet. Konkrétan 2-3 év után lehetőséget kapnak arra, hogy más területet is kipróbáljanak. Ekkor nemcsak az számít, ki hogyan tudja ellátni az adott technikai feladatot, hanem az is, hogy milyen vezetői potenciállal rendelkezik. Ennek megfelelően helyezik át másik csapatba, ahol továbbfejlesztheti képességeit. Sőt, arra is van lehetőség, hogy a fiatal az adott nemzetközi cég más szolgáltatóközpontjában folytassa karrierjét. Vagy az anyavállalatnál, a központban.

Milyen további motivációra számíthatnak azok, akik hosszabb távra tervezik maradásukat?

A központok mindenképpen törekszenek arra, hogy jó hangulatú, nyitott, együttműködő munkahelyet hozzanak létre, ahová a  munkatársak szeretnek bemenni reggelente. Sokan költöznek olyan környezetbe, amely kényelemben és ellátásban vetekszik a Google legendás főhadiszállásával. A szolgáltatóközpontok nagyon is jól tudják, hogy a mai fiatal generáció számára a rugalmas munkavégzés, a kellemes környezet, a munka és a szabadidő egyensúlya sokkal értékesebb, fontosabb, mint minden egyéb körülmény. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy meglehetős verseny van a piacon, s a mintegy 40 ezer főt foglalkoztató ágazat zömmel pályakezdőket szippant fel. Mindehhez a versenyképes fizetések is hozzájárulnak.

A nyelvtudás elengedhetetlen feltétele az ssc-ben való alkalmazásnak. Az angol alapnyelv; de emellett milyen nyelveket érdemes még tudniuk a pályakezdőknek? Gondolom, kiszolgálandó régiónként változik.

Attól függ, hogy egy adott szolgáltatóközpontból hány országot vagy kontinenst szolgálnak ki. Magyarországnál ez az úgynevezett EMEA, azaz európai, közel-keleti és afrikai térséget jelenti. Az angol nem kérdés, utána következnek a népszerű nyelvek. Német, spanyol, francia stb. A következő csoport már egzotikusnak számít, s ide olyan kis nyelvek tartoznak, mint például a holland, a svéd vagy a portugál. Hazánkban keresettek lehetnek a szomszédos országok nyelvei is. Itt azok a határokon túli magyar fiatalok lehetnek előnyben, akik a szlovákot, az ukránt, a románt, a szerbet, horvátot, szlovént szinte második anyanyelvként beszélik. Az ssc-k jelentős részében egyébként 10 vagy akár 20 felett van a beszélt nyelvek száma.

Igen, mégpedig olyannyira, hogy az egyik nagy, főként német ügyfeleket kiszolgáló ssc többek között azért telepítette Pécs mellé egyik egységét, mert számít a környékbeli, magyarországi német származású fiatalokra. Ők nemcsak a nyelvet, hanem a szokásokat, a mentalitást is hozzák magukkal.

Azt gondolná az ember, hogy kizárólag informatikusokat, szoftvermérnököket, programozókat keresnek. Pedig nem. Milyen esélyekkel pályázhat, mondjuk, egy bölcsész?

Nem feltételnül indul rosszabb esélyekkel, vannak ugyanis megtanulható folyamatok. Mindössze két dolgot kell mérlegelni. Egyrészt, miként éli meg, hogy nem bölcsészként funkcionál. Másrészt, hogy miként tud feloldódni a csapatmunkában, vagy miként fér össze egy egészen más habitusú közgazdásszal. Egyébként a csapatok összeállításakor gondosan ügyelnek arra, hogy egyensúlyban legyen a műszakiak, a közgazdászok és a bölcsészek száma. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hozzáadott értéke. Nyilván előny, ha valaki üzleti szellemet képvisel, ám elsősorban a munkához való hozzáállást, a feladatra való megtaníthatóságot értékelik. Ez olyan pálya, ahol 80 százalékban a hozzáállás számít, s csak 20 százalékban az előképzettség. Ugyanakkor mindenkinek fel kell tudnia dolgozni a folyamatos megfelelési kényszert. A mérőszámokat ugyanis hozni kell.

Korábban arról beszélt, hogy az ssc-k versenyeznek a pályakezdőkért. Ettől azért még a fiatalok nem dőlhetnek hátra, hiszen, mint láttuk, megfelelési kényszer van, s gondolom, a bejutásért is kell versenyezniük.

A kötelező nyelvtudáson kívül van még egy-két dolog, aminek meg kell felelni, különben szóba sem állnak az emberrel. Fontos, hogy a jelentkező legyen nyitott, tudjon együttműködni, legyen empatikus, tudjon jól kommunikálni. Ez utóbbin természetesen nem csak azt kell érteni, hogy idegen nyelven meg tudja magát értetni. Hanem azt, hogy bele tudja magát helyezni, akár másodperceken belül, annak az ügyfélnek a kultúrájába, mentalitásába, habitusába, akivel éppen beszél. Ezt az empátiát nagyban segítheti, s mindenképpen előny, ha a reménybeli munkatárs egyetemi évei alatt hosszabb időt töltött külföldön. Be tudott illeszkedni idegen környezetbe, tudott teljesíteni, van világlátása, s magába szívott valamilyen, a hazaitól eltérő kultúrát is.

Szóval ezek a képességek fontosak?

Igen. Azt ugyanis meg lehet tanulni, hogy egy folyamatot hogyan kell lemenedzselni. Nem tanulható viszont az, hogy ha egy folyamat nem működik, azt miként oldom meg, hogyan kommunikálom, mi a változáskezelési megközelítésem. Ez a lényeg az állásinterjúkon.