Mekkora esélyt adnának arra, hogy Magyarországon valaki processzortervezéssel foglalkozzon? Nagyjából akkora realitása lehet, mint bálnakutatónak lenni. Vagy talán mégsem?

Vannak olyan munkák, kutatás-fejlesztési feladatok, amelyek egy kis ország egyetemistáinak elérhetetlennek látszanak. Itthon nem készülnek hiperszonikus repülőgépek, nem nálunk rakják össze a világ legnagyobb teljesítményű számítógépét, és a sort még hosszan lehetne folytatni.

Ám éppen a processzorok, illetve a hozzá kapcsolódó technológiák fejlesztése az a terület, ahol a magyaroknak is lehetne keresnivalója – állítja határozottan Gacsal József, az Intel Magyarország üzletfejlesztési igazgatója.

-

Kinek a homokozója?

A magyar műszaki egyetemek ugyanúgy be tudnának kapcsolódni az Intel kutatási-fejlesztési munkáiba, mint nagy nyugati vetélytársaik. Nem a tudással van gond, sokkal inkább a gondolkodásmóddal.

„Az Intel már számos esetben ajánlott együttműködési lehetőséget különféle intézményeknek, de a tapasztalatok sokszor kiábrándítóak voltak”, mondja Gacsal József. (Természetesen voltak kivételek, de sajnos elenyésző számban.) Az intézményi vezetők és kutatók egy félreértelmezett egyetemi autonómia jegyében csak az őket érdeklő témákkal foglalkoznak: berendezték a saját homokozójukat, és abból nem hajlandók kitekinteni. Az együttműködéssel járó előnyöket elfogadnák, de azt már nem szeretik, ha kijelölik számukra a kutatási irányt vagy feladatot.

„Az autonómia az én értelmezésemben nem azt jelenti, hogy egy kutató csak azzal foglalkozik, amivel ő akar. Az egyetem és oktatói az államtól (és a diákoktól) kapják a pénzt; cserébe elvárható lenne, hogy ne csak saját kedvenc kutatásaiknak éljenek, hanem a munkaerő-piacon is értékes tudást oktassanak hallgatóiknak, illetve gazdasági haszonnal is kecsegtető kutatás-fejlesztésbe fogjanak”, fogalmazza meg kritikáit Gacsal József. Előfordult az is, hogy valaki a saját kedvenc témájának kutatásait akarta megfinanszíroztatni az Intellel, váltig állítva, hogy az mennyire hasznos lesz a cégnek.

Nem segítenek a megmerevedett hierarchia- és érdekviszonyok sem. Egy hosszabb ideje székében ülő tanszékvezető vagy dékán – különösen, ha ő hozta létre vagy fejlesztette fel az intézményt – sokszor saját hitbizományának tekinti a területet. Gyakorlatilag minden tőle függ, és ha valami (vagy valaki) nem tetszik neki, akkor abból (és belőle) ott nem lesz semmi. Mivel pedig székükből kirobbantani sem lehet őket, gyakran gátjai lesznek a fejlődésnek. Az sem segít, hogy sokan az egyetemek falai között töltötték életüket, a versenyszférát legfeljebb hírből ismerik, így még a közös nyelv megtalálása is gondot okoz. (Ezt saját tapasztalataink is megerősítik: amikor egyetemeknél érdeklődtünk a témában, kaptunk olyan választ, amelyből az világlott ki, hogy az intézményvezetőt nem érdeklik az olyan együttműködések, ahol a tudományos eredmények a háttérbe szorulnának a gyakorlati hasznosítás lehetősége mögött.)

Gacsal József szerint az is fals valahol, hogy csak a publikációk számával mérik a kutatók teljesítményét. Az ugyanarról a témáról, obskúrus folyóiratokban megjelentetett cikkek sorozata érdemben nem növeli egy kutató érdemeit. Izgalmas lenne megnézni azt is, hogy hány innováció, szabadalom, esetleg a gyakorlatban is hasznosuló fejlesztés fűződik a nevéhez.

 

Lehetőség több szinten

Nincs is most olyan együttműködés, ahol közösen dolgozna az Intel és egy magyar egyetem, állapítja meg sajnálkozva Gacsal József, pedig számos lehetőség lenne rá. Hiába óriási a processzorgyártó kutatás-fejlesztési szervezete, hiába költ több mint 6 milliárd dollárt évente új technológiák kifejlesztésére, mindig is voltak és lesznek olyan problémák, amelyeket nem érdemes házon belül megoldani. A külsősöknek felkínált témák rendkívül széles spektrumon szóródnak, az alapkutatásoktól kezdve a termékközeli fejlesztésekig, innovációig számtalan területet felölelnek.

Alapkutatásra lehet példa, hogy meg kell találni a szilícium utódját a jövő processzorai számára. De folyamatosan dolgozni kell a hőtermelés vagy a szivárgási áram problémáinak újszerű megoldásain is.

„A közelebbi jövőt érintő kérdés a sokmagos processzorok programozásának problematikája”, folytatja Gacsal József. Az Intel kínálatában hamarosan megjelennek az ötvenmagos processzorok, ám egyelőre nincsenek olyan módszerek, amelyekkel hatékonyan lehetne írni a sok mag jelentette teljesítményt valóban ki is használó szoftvereket.

„A fentiekből is jól látszik, hogy nemcsak kimondottan informatikai tanszékek, kutatóintézetek jöhetnek szóba partnerként, hanem más tudományágak – például az anyagkutatás – képviselői is”, teszi hozzá az Intel munkatársa. És bár a processzorgyártás fizikai része valóban költséges mulatság, számtalan olyan részterülete van, ahova kis befektetéssel is be lehet szállni. Ilyen lehet a lapkák tervezése: a beágyazott elektronikában óriási lehetőségek rejlenek, hiszen ma már jóformán egy kávéfőzőben is található valamilyen lapka. A már megtervezett chipet (akár kis szériában) több helyen is – például Ausztriában – lehet gyártatni, így pedig már működő végtermékkel lehet odaállni a megrendelő elé. „Nem kell milliárdokért gyártósort venni ahhoz, hogy igazán eredeti megoldást tegyen le valaki az asztalra, sokszor a szürkeállományon kívül nem is kell igazán más”, mondja Gacsal József.

 

Csak el kell indulni

Az ilyen közös kutatás-fejlesztés mindkét fél számára igen előnyös lenne. Az Intel olyan megoldásokhoz, technológiákhoz juthatna hozzá, amivel fejleszthetné gyártási folyamatait és termékeit, az intézmények pedig munkához, pénzhez, eszközökhöz és nem utolsósorban modern tudáshoz juthatnának.

Mindez pedig nem csak az intézményeknek, hanem a munkába bekapcsolódó oktatóknak, hallgatóknak is hasznára válna. Bekapcsolódhatnának az Intelnél folyó ismeretcserébe, beleláthatnának a világcég fejlesztési folyamataiba, kutatási irányaiba, lehetőséget kapnának a szakembercserékben, a gyakornok- és ösztöndíjprogramokban való részvételre. Ez pedig számtalan lehetőséget nyit meg az ügyes, tehetséges fiatalok előtt: ha már sok Intel-partnert megismertek (és őket is megismerték), egyenes útjuk vezethet az Intelhez. A több tízezer főt foglalkoztató vállalatnál mindig szükség van a friss talentumokra, és a magyar fiatalok elől sincs elzárva az út. Már csak az kellene, hogy ezt az egyetemi illetékesek is belássák.

Cikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Sikeres emberek a jövő nemzedékéért

2019. 02. 18.
Meglazítják a vállalati környezet szorító nyakkendőit az informatikai nagyágyúk hazai képviseleteinek legbevállalósabb vezetői, de sokkal keményebb közeg felé veszik az irányt: középiskolákba.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...