Az informatikushallgatókat feltehetően kevésbé érintik érzékenyen az új felsőoktatási törvény tervezetének a külföldi munkavállalást korlátozó rendelkezései, de ettől még a többség elhibázottnak tartja a koncepciót.

Ahhoz képest, hogy a készülő felsőoktatási törvénynek a 21. századra kellene felkészítenie a magyar egyetemeket, a „tandíj” mellett leggyakrabban mégis egy középkori kifejezés, a „röghöz kötés” hangzott el vele kapcsolatban.

Amint az már valószínűleg mindenki előtt ismeretes, a tervezet szerint a felsőoktatási képzés csak akkor lenne ténylegesen ingyenes, ha a hallgató még a tanulmányai megkezdése előtt szerződést köt az adott egyetemmel arról, hogy diplomája kézhez vétele után meghatározott ideig nem vállal külföldön munkát. Ellenkező esetben vissza kell fizetnie a képzés költségeit. Részletek még nem ismertek: a korlátozás időtartama szakmánként vagy a nem Magyarországon végzett munka jellegétől függően is változhatna. A csak példaként említett számok tíz év alatt hét, húsz év alatt 15 év hazai munkavállalást írnának elő.

 

A szándék nemes…

A kormányzat intézkedését minden bizonnyal a rezidensek szervezkedése váltotta ki. A helyzet azonban arra hasonlít, mintha szike helyett láncfűrésszel akarnák az „elmérgesedett” sebet kivágni. Egyformán nekiesnek minden szakma képviselőinek.

-

A tervezet mögött álló állami elgondolás valahol érthető. Az alkotók úgy gondolják: ha az állam évek alatt milliókat fordított a hallgató képzésére, akkor a társadalom joggal várja el, hogy a végzett diplomás a munkájával valamit visszaadjon a társadalomnak. Az is az éremnek ehhez az oldalához tartozik, hogy az állam (a társadalom) a különféle ösztöndíjprogramokon (például az Erasmuson) keresztül már most is hozzájárul a leendő diplomások külföldi tapasztalatszerzéséhez, tanulmányaihoz. Egy Hollandiában, Angliában eltöltött fél év biztosan hatalmas élmény minden diáknak – a küldő országnak viszont csak akkor hoz hasznot, ha a diák a kint töltött idő alatt nem csak a coffee shopokkal és a pubokkal ismerkedett, és nem egy államilag finanszírozott üdülésnek fogta fel a lehetőséget.

Továbbra is kérdés azonban: valóban az adminisztratív módszerek a legjobbak a diplomások itthon tartására?

 

Korbács helyett cukorkát

Az általunk megkérdezett jelenlegi és volt hallgatók nem így látják. A nagyvilág sokkal inkább nyitva áll a mostani huszonévesek, az Y-generáció előtt, mint idősebb sorstársaik előtt. Az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően számtalan virtuális – de nagyon gyakran fizikaivá konvertált – baráttal, ismerőssel rendelkeznek, és akár rajtuk keresztül, akár a neten fellelhető publikus információkat bújva villámgyorsan megtalálják a külföldi lehetőségeket is. Sokuk ilyen-olyan ösztöndíjjal tanult is rövidebb-hosszabb ideig külföldön, és ha valaki egy kicsit is ügyes, az akkor felépített kapcsolatok révén a későbbiekben számtalan lehetőség közül választhat.

Buzgán Bence Attila, az ELTE Informatikai Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke – szigorúan magánemberként – ezért úgy véli, hogy a tiltás helyett más ösztönzőkkel sokkal könnyebb lenne eredményt elérni. Ha itthon is lehetne újdonságokat tanulni, jó munkát kapni, esetleg könnyen céget alapítani, biztosan kevesebben gondolkodnának azon, hogy külföldön próbálnak szerencsét. „Nem kellene más, mint szakmai kihívásokat jelentő, de egyúttal kiszámítható karrierlehetőség” – mondja. Szerinte lehetne például két év türelmi időt adni a diploma megszerzése után: ez alatt menjen külföldre a fiatal, ismerje meg a legújabb módszereket, majd térjen haza.

Talán pontosan a korlátlannak tűnő hazai lehetőségek hatottak az informatikában jelenleg vezető pozíciókban ülő, 30-35 éves generáció egészére is. Ők már jócskán a rendszerváltás után fejezték be tanulmányaikat, bőven volt lehetőségük különféle hallgatói és kutatói ösztöndíjakkal külföldön szerencsét próbálni. Nagy többségük mégis hazatért, mert itthon is megtalálta a számítását. Minden bizonnyal a mostanában végző informatikusok sem vándorolnának el, ha legalább valamennyire vonzó jövőképet tudnának nekik felmutatni.

 

Ha itthon nem lehet?

Bár az informatikusok kevésbé érintettek a dologban, mint sok más szakma képviselői, esetükben érdekes kérdést vet fel a multinacionális cégek gyakorlata is. Könnyen előfordulhat, hogy a fiatal dolgozónak felkínálnak egy állást az osztrák, a német vagy éppen az ír leányvállalatnál: ki akarja (és meri) visszautasítani az ilyen ajánlatokat? De ez már külföldi munkavállalásnak fog minősülni? (És fél mondatban egy mellékszál: mi a teendő azokkal, akik nem a szakmájukban helyezkednek el, akár saját akaratukból, akár önhibájukon kívül? Ha egy végzett informatikus használtruha-kereskedést nyit, mi legyen a képzésére fordított összeggel?)

Néhány informatikai képzés becsült önköltsége (a költségtérítés alapján számolva)

Intézmény

Szak

Képzés szintje

Becsült önköltség (forint/év)

BME

mérnök-informatikus

alap

1 116 000

BME

mérnök-informatikus

mester

1 368 000

BME

gazdaságinformatikus

mester

1 368 000

Corvinus

gazdaságinformatikus

alap

792 000

Debreceni Egyetem

programtervező informatikus

alap

720 000

Debreceni Egyetem

programtervező informatikus

mester

880 000

ELTE

programtervező informatikus

alap

908 000

ELTE

programtervező informatikus

mester

1 532 000

GDF

mérnök-informatikus

alap

840 000

GDF

műszaki menedzser

alap

840 000

Miskolci Egyetem

mérnök-informatikus

alap

640 000

Miskolci Egyetem

mérnök-informatikus

mester

800 000

Óbudai Egyetem

mérnök-informatikus

alap

780 000

Szegedi Egyetem

gazdaságinformatikus

alap

680 000

 

No és mit tegyenek azok, akik olyasmibe ásták bele magukat, amit Magyarországon egyszerűen nem lehet elég magas szinten űzni? „Hogyha nekem már induláskor azt mondták volna, hogy az egyetem befejezése után nem mehetsz sehova, mert ezért megbüntetünk, nem biztos, hogy belefogtam volna ebbe a képzésbe” – mondja egy pár éve végzett kutató, aki Japán után most Norvégiában foglalkozik robotikával. Az ilyen szabályozás pont azokat a hallgatókat korlátozza, akik nem azért mennek az egyetemekre tanulni, hogy legyen egy papírjuk, hanem elhivatottak és szeretnének valami újat hozzátenni a világhoz, folytatja. Ezért aztán inkább azt kellene megvizsgálni, miért is mennek külföldre a hallgatók – és ami még fontosabb, miért nem jönnek vissza az országba néhány év után?

Buzgán Bence Attilához hasonlóan ő is úgy látja, hogy kimondottan hasznos lenne, ha az itthoni diploma megszerzése után a hallgató egy másik országban tanulhatna, kutathatna, miközben magyar egyetemmel karöltve kapná meg tudományos fokozatát. Épp ezen a ponton kellene versenyképes hazai lehetőségeket biztosítani úgy a munkára, mint a kutatásra, mert ilyenkor lehet hazacsábítani az ifjú tudóst, és ilyenkor „fordul termőre az elme”.

Cikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Sikeres emberek a jövő nemzedékéért

2019. 02. 18.
Meglazítják a vállalati környezet szorító nyakkendőit az informatikai nagyágyúk hazai képviseleteinek legbevállalósabb vezetői, de sokkal keményebb közeg felé veszik az irányt: középiskolákba.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...