Hogyan keltsünk jó benyomást leendő üzleti partnereinkben? Milyen legyen a viselkedésünk? Mi kerüljön a névjegyünkre? Mit tegyünk külföldön és mit kezdjünk a külföldiekkel? Elmerültünk az üzleti etikett világában.

-
 

A sikeres ember eredményeihez hozzátartozik az etikett és protokollszabályok betartása. Úgy általában véve, de egy üzleti út közben vagy egy komolyabb tárgyaláson már elég alaposan górcső alá veszik a viselkedésünket, s ha nem szeretnénk, hogy egy fontos üzlet „neveletlenségünk” miatt dőljön dugába, akkor nem árt tisztában lennünk néhány dologgal. Ez már bonyolultabb annál, hogyan kell öltözködni, vagy hogyan kell fellépni, ugyanakkor ezek is fontos részét képezik a témánknak. Nem az alapoktól szeretnénk kezdeni; arra kívánunk rávilágítani, hogy milyen alapvető viselkedési szabályoknak és normáknak kell megfelelni az üzleti életben. Szó lesz tehát arról, hogy egyáltalán szorítkoznunk kell-e valamilyen normarendszer(ek)nek való megfeleléshez az üzlet világában, s ha igen, melyek a tipikus esetek Magyarországon.

Fontosnak tartottuk kiemelni továbbá, hogy kell-e különbségeket tenni a munkahelyi viselkedésünk s mondjuk egy konferencián tanúsított magatartásunk között, illetve kitértünk arra is, hogy egyáltalán szükséges-e a menedzserek világában különbségeket tennünk vallási, etnikai, illetve a nemek szerinti megoszlás alapján.

 

Etikett, protokoll

Fontos, hogy megfelelően elhatároljuk egymástól az etikett és a protokoll fogalmát, habár a kettő valahol nagyon is összetartozik. Mindkettő viselkedésformák halmaza.

Az etikett az adott kulturális közegben elfogadott – tehát javaslat.

A protokoll egy adott kommunikációs közegben megkövetelt – tehát követelmény.

Ha valaki nem az etikett szerint viselkedik, az lehet furcsa, érdekes, vagy elfogadhatatlan. Ha viszont valaki nem tartja be a protokollt, azzal nem tárgyalnak, a kommunikáció nem jön létre.

Mindenki érzi, tudja, hogy az etikett és a protokoll közös részhalmaza meglehetősen nagy: azt is mondhatnánk, hogy a protokoll az adott közegben megkövetelt etikettelemek összessége, de ez nem teljes. A protokollba egyéb, nem etikett jellegű követelmények is beletartoznak.

Mindkettő alapja az uralkodói, főúri viselkedéskultúra. A nyugati kultúrkör ma is érvényes etikettelemei a bizánci, a francia, a spanyol királyi udvarból származnak. Az etikett általában a mindennapokban (otthon, a családban, a barátok közt, munkahelyen) érvényesül. Olyan alapvető dolgok tartoznak ide, mint az, hogyan társalogjunk ügyfeleinkkel, munkatársainkkal, vagy hogyan írjunk meg egy emailt, hogyan étkezzünk helyesen. A protokoll az üzleti, hivatali élet kommunikációját szabályozza. Ügyelni kell az apróságokra, mert akár egy metakommunikációs jel eldöntheti az egész tárgyalást.

Mind az etikett, mind a protokoll a kommunikáció tulajdonsága, tehát kétoldalúak. Nemcsak a megvalósításukra kell figyelni, hanem fel kell ismerni, ha velünk szemben (vagy éppen értünk) alkalmazzák.

Üzletileg kritikus

Ahhoz, hogy hitelesen tudjuk ismertetni, melyek azok a fontos kritériumok a menedzserek világában, melyeknek fontos megfelelnünk, mint a korábbiakban, ezúttal is Palencsár Miklós business mentor szakmai segítségét kértük. A szakember rögtön az elején feltett kérdésünkre reagált, vagyis az üzleti világban is meg kell felelni bizonyos viselkedési normáknak. Szerinte azonban a helyzet nem annyira nyakatekert manapság. Ami mindenképp elvárható, hogy az alapvető intelligenciához tartozó, illetve általános műveltségi szabályokat kell követni, ugyanakkor hangsúlyozza, pont az ezekkel való „játék” tesz egyedivé és sikeressé egy menedzsert.

Arra most nem fecsérelnénk a szót, hogy milyen alapvető udvariassági illemszabályokat kell betartani, mert aki ezt keresi, jobban jár, ha könyvtárakban teszi. Inkább konkrétumokról beszéljünk, vagyis hogy mi a helyzet jelenleg Magyarországon, mire számítsunk manapság az üzleti mindennapokban. Palencsár Miklós az elmúlt 10–15 év tapasztalataiból merítve úgy látja, hogy a médiaszektor sajátosságainak hatására egyfajta „lazaság” jellemzi manapság az üzleti viselkedéskultúrát. Mint mondta, ez a bratyizós magatartásforma még a múltból ragadt a menedzserekre, de manapság ez nem feltétlenül sikeres hozzáállás. Tíz évvel ezelőtt más volt a kifizetődő, de a válságos időszak e tekintetben is új szemléletmódot követelt meg. A recesszió beköszönte óta a professzionalista szemlélet erősen felértékelődött, így a beszédstílusban is a szakmaiság, a kimértség, hidegség érvényesül.

„Divatos eldobni bizonyos korlátokat, szabályokat. A médiában a »bratyizós kapcsolattartás« volt jellemző, és aki nem követte ezt a példát, arra könnyen rásütötték, hogy merev, maradi. Nem kell már a Gundelben ebédelni, egy Starbucks sokkal menőbb. Nem feltétlenül kell megvárni, míg a társaság hölgy tagja leül, bár, a tisztelet jeleként ma is van hatása, és nincs már akkora jelentősége a régebben nagyra értékelt kézfogásnak sem.”

Tehát a „békebeli” üzleti protokollt manapság már nem veszik véresen komolyan, mindenesetre azzal nem hibázhatunk nagyot, ha saját viselkedésünkre és a másokkal való kapcsolattartás milyenségére is nagy hangsúlyt fordítunk.

Palencsár Miklós azt tanácsolja, hogy egy valódi, karrierre törekvő menedzser minden tekintetben törekedjen az egyediségre. Ha mindenki tegeződik egy találkozón, akkor ragaszkodjon a magázódáshoz. Ha egy társaságban mindenki elfelejt előreengedni egy hölgyet, ő legyen udvarias. „Sosem tartottam jónak a túl közvetlen beszédstílust az ügyfelekkel. Mindig kell lennie egy távolságnak, amellyel először azt fejezzük ki, hogy még nem ismerjük azért olyan jól egymást. Mindig értékelik a kicsit konzervatív kommunikációs megoldásokat” – hangsúlyozza a szakember. De erre az elmúlt 5–10 évben már kevésbé figyelnek, sokan úgy gondolják, minél közvetlenebb, annál eredményesebb lesz, de a business mentor szerint hosszú távon a hideg hozzáállás sikeresebb.

 

Változások sodrában

Nehéz ez a témakör, hiszen vannak dolgok, amelyeket az „ősök” biztosan meséltek, s lehet, hogy az ő korukban meghatározó normák betartására próbáltak ösztökélni titeket. Egyesek megmaradnak, mások megváltoznak. Vannak tehát olyan viselkedési szabályok, amelyek betartása nem jelent hátrányt, de nem is feltétlenül előnyös. Vannak azonban olyanok is, melyek az adott korszak sajátosságaiból fakadnak, ennélfogva nem biztos, hogy egy idősebb menedzser nagy feneket kerítene neki, míg egy fiatalabb kollégája például igen – vagy fordítva.

Mindezek tudatában arra szeretnénk rávilágítani, hogy napjainkban milyen kritériumoknak kell megfelelni egy tárgyaláson, s melyeknek egy konferencián, vagy éppen üzleti úton.

Először is, vegyük sorra, milyen arcokkal találkozunk egy tárgyalóban. Nos, ugye, különböző pozíciójú emberkék, vagyis magától adódik a kérdés, hogy fontos-e például, ki hol ül a tárgyalóasztalnál, vagy hogy ki mikor szólal meg, s hogyan kommunikál.

Palencsár Miklós úgy tapasztalja, az efféle szabályok mára nagyon elmosódtak, s a legjobb menedzserekben ezek a kérdések fel sem merülnek. „Nem az ültetési renddel vagy egy mesterségesen megkreált dologgal kell a pozíciót megmutatni. A kommunikációból elő kell jöjjön. Éppen ezért csak a »gyenge« menedzserek lovagolnak ezen a témán. Az erősek úgy is kivívják a központi figyelmet” – mondja. A tárgyalóteremben tehát tök fölösleges ilyen formalitásokon agyalni, inkább arra figyeljünk, amit és ahogyan kommunikálunk.

Akkor lehet probléma, amikor el kell hagyni az irodát, s egy konferencián, vagy valamilyen szakmai rendezvényen találjuk magunkat. Palencsár Miklós szerint sokat vitatott kérdéskör, hogy ilyen esetekben hogyan is kell helyesen viselkedni. Erősen függ az adott személynek a cégnél betöltött pozíciójától – és az embertípusától. „Egy önmegvalósító ember beszél, mozog, ismerkedik, és el is várja ugyanezt mindenkitől. Ezzel szemben például egy professzionalista a magánszférájába való betörésnek tekinti, ha valaki ismeretlenül odamegy hozzá. Nincs tehát egyértelmű recept a helyzetre. Az biztos, hogy amikor a »frontoldalon« vagyunk, akkor meg kell erőszakolnunk saját embertípusunkat, ha arról van szó, és keresni kell a kapcsolatokat” – hangsúlyozza a szakember, mintegy érdekességképpen hozzátéve, hogy ő maga még soha, egyetlen tartós vagy valamire való üzleti kapcsolatot nem épített ki konferencián, s valószínűleg nem is fog, mivel megpróbálja a nullára redukálni ezek számát az életében. Úgy látja, ez a professzionalista szemléletmód egyre inkább jellemző az üzleti életre.

 

-
 

 

A menedzser az menedzser

Fontos kérdés, hogy egyes szituációkban különbségeket kell-e tenni vallási, etnikai és nemi hovatartozás alapján. Palencsár Miklós szerint a nők és a férfiak közötti különbség mindig fennáll az üzleti életben. „A nőknek, a fenti pontokban ecsetelt dolgokon túlmenően figyelniük kell arra, hogy ne akarjanak »nem nőnek« mutatkozni. Annál rosszabb nincsen, mint amikor valaki így próbálja bizonyítani, hogy ő mennyire az üzletemberek közé való” – magyarázza, ugyanakkor leszögezi, a vallási és etnikai kérdéskörben már más a helyzet. „Sokan beleesnek abba a hibába, hogy megpróbálnak kedveskedni az ügyfélnek saját nációjukra utaló dolgokkal. Az üzletember az üzletember, s a legbiztosabb, ha ehhez tartjuk magunkat” – tette hozzá.

A menedzser ma kütyüket is használ, reggeltől estig vele vannak, s nyilván a fontosabb üzleti találkozókra is elkísérik. Nagy kérdés, hogy miután egy randin illetlenség telefonálgatni, vajon illendő-e, ha egy tárgyalás közben is a táblagépet nyomkodjuk. „Sokan úgy gondolják, hogy mivel része az életünknek, ezek csöröghetnek, csattoghatnak. Pontosan emiatt értékelődik egyre inkább fel a »megbeszélés alatt megtisztelem az üzleti partneremet és látványosan kikapcsolok minden kütyüt« magatartás. Ennek sosem volt akkora jelentősége talán, mint manapság, és minél inkább beszivárognak a kütyük az életünkbe, annál fontosabbá válik” – mondta Palencsár Miklós.

Nem könnyű tehát jó menedzsernek lenni Magyarországon. Mi van akkor, ha hosszabb, külföldi üzleti útra kell mennünk? Vajon merőben eltérnek egymástól az egyes országok viselkedési szabályai? A válasz: igen, és ezzel is foglalkozunk majd.

Cikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Sikeres emberek a jövő nemzedékéért

2019. 02. 18.
Meglazítják a vállalati környezet szorító nyakkendőit az informatikai nagyágyúk hazai képviseleteinek legbevállalósabb vezetői, de sokkal keményebb közeg felé veszik az irányt: középiskolákba.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...