Példaértékűnek mondható az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának és a versenyszféra vállalatainak együttműködése. Mindkét félnek előnyösek a kapcsolatok, és a jelenlegi nehezebb időszak ellenére tervbe vették új területek és cégek bevonását – mondja Sima Dezső egyetemi tanár, e kapcsolatok egyik atyja.

-
Sima Dezső egyetemi tanár, alapító főigazgató, Óbudai Egyetem, Neumann János Informatikai Kar
– Miért számítanak elengedhetetlennek az iparági együttműködések?

– Ennek egyik oka egyszerűen az, hogy az állam által biztosított  finanszírozásból az informatika területén színvonalas oktatást és oktatói gárdát fenntartani nagyon nehéz feladat. Nem akarok számokkal dobálózni, de mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a versenyszférában kétszer-háromszor annyit kereshet egy jó szakember, mint az egyetemen. Nekünk csak akkor van esélyünk hosszabb távon is megtartani a munkatársakat, ha a versenyszférából az állami támogatás összegének még legalább a felét be tudjuk hozni pluszforrásként az oktatásba, és ebből – természetesen többletmunka, például vállalati megbízásból végzett kutató-fejlesztő munka fejében – juttatunk az oktatóknak is. Ebből a szempontból az informatikai karoknak, intézményeknek egyszerűen létérdeke, a túlélés feltétele, hogy jó kapcsolatokat tartsanak fenn az iparág meghatározó szereplőivel.

A másik ok legalább ilyen fontos: a vállalati együttműködések révén új ismereteket, technológiákat, kutatás-fejlesztési projekteket tudunk behozni az egyetemre, fizetős fejlesztési munkához tudjuk juttatni munkatársainkat, vagy éppen diplomamunka-ötleteket adhatunk a hallgatóknak. Egyiket sem emelném a másik fölé, mindegyik egyformán lényeges, mert így bontakozik ki egy komplex együttműködés, aminek számos különböző, de szorosan összefonódó ága van – ezek együtt alkotnak egy gyümölcsöző rendszert.

– De feltétlenül ennyire élesnek kell lennie a határvonalnak az akadémiai és a versenyszféra között? Nem képzelhető el átjárás, akár úgy, hogy céges szakemberek jönnek tanítani, akár úgy, hogy egyetemi munkatársak alapítanak cégeket, tanári állásuk megtartása mellett?

– Valóban ez lenne a kívánatos és ideális, és külföldön számos példát találhatunk erre a dinamikus egyensúlyra. Magyarországon viszont gyakorlatilag csak egy irányban van mozgás: aki otthagyja az egyetemet, az már általában nem fog visszajönni oktatni. Esetleg néhány évtized után, amolyan levezetésként még tanít pár évig, de ez semmiképpen nem pótolhatja azokat, akik itthagyják az oktatói pályát.

– Milyen formákban kezdődött az egyetem és a cégek együttműködése?

– Az egyik első együttműködési modell a kooperatív képzés volt, amelyet már 1994-ben bevezettünk az akkori Matematikai és Számítástechnikai Intézetben, és tőlünk vette át számos más intézmény. A diákoknak a hatodik félév után lehetőséget biztosítottunk arra, hogy egy vagy akár két félévre elmenjenek egy céghez dolgozni, és ott megismerjék a munkahelyi légkört, az elvárásokat. Egy héten négy napot dolgoztak, egy napon pedig további előadásokon, laborgyakorlatokon vettek részt a főiskolán. A cég cserébe biztosított annyi pénzt, hogy abból fizetni tudtuk a hallgatói stipendiumot, illetve valamennyi az intézetnél is maradt. Rendkívül sikeres konstrukciónak bizonyult ez, voltak olyan évek, amikor a hallgatók 60-70 százaléka szerzett ilyen formában munkahelyi tapasztalatokat.

Jó volt ez a cégeknek is, mert kockázat nélkül megismerhették a hallgatókat, és azonnal alkalmazhatták azokat, akik jól beváltak. A hallgatók pedig próbaidő letöltése nélkül szegődhettek el olyan helyre, amelyről el tudták dönteni, hogy tetszik-e nekik. Igazi win-win szituáció.

– A versenyszférával kialakított kapcsolataik másik fontos eleme a kompetenciaközpontok rendszere. Mi alapján dől el, hogy melyik céggel, milyen technológiákra hoznak létre kompetenciaközpontot?

– Nem véletlenszerűen alakult ki a központok mai hálózata. Bár az informatika gyorsan változik, vannak alaptechnológiák: hálózatok, platformok, mobil informatika, operációs rendszerek, adatbázisok, biztonságtechnika, adatközponti technológiák, végül vállalati alkalmazások. Ezek azok az alapok, amelyekre mi is felfűztük a központokat, hogy egymást kiegészítve teljes rendszert alkossanak, gyakorlatilag lefedve a teljes ágazatot.

– Hogyan épülnek be a kompetenciaközpontok a képzési rendszerbe?

– Ott kezdődik a dolog, hogy oktatóink ösztönzést és segítséget kapnak új tantárgyak kidolgozásához. Ez amúgy óriási  ráfordítást igényel az oktatótól: egyetlen, másfél órás előadás anyagának az összeállítása egy kibontakozó új szakterületen 20-40 munkaórát is igénybe vehet, egy kurzus pedig legalább tucatnyi órából áll. A kompetenciaközpont révén viszont hardvert, szoftvert és releváns dokumentációkat is kap az iparági partnertől – cserébe viszont olyan képzéseket dolgoz ki, amelyeket egyébként nem művelne.

– Szívesen vállalják ezt az egyetem oktatói?

– Nemrégiben felmértük, hogy az elmúlt években legalább harminc fakultatív tantárgyat dolgoztak ki munkatársaink, nagy részben olyan témákban, amelyek a központok léte miatt kerültek az előtérbe. Aztán, ahogy a technológia halad előre, már nem különleges, fakultatív tantárgy lesz, hanem beépül a normál tanrendbe, de akkor már előnyben vagyunk, hiszen az egyetemünkön már rendelkezésre áll az a kompetencia, amely az adott szakterület oktatásához szükséges. Az Intellel fenntartott jó kapcsolataink révén például már nagyon korán bekapcsolódhattunk a többmagos processzorokkal kapcsolatos szoftverfejlesztésekbe, és más intézmények számára is mi adhattuk e képzést.

-
– Nem válnak ettől túlzottan személyfüggővé a vállalatokkal fenntartott kapcsolatok?

– Biztos, hogy szoros kapcsolatra van szükség a kompetenciaközpont vezetője, munkatársai, illetve az adott cég emberei között. Ha bármelyik fél távozik posztjáról, bizony fennáll a veszélye annak, hogy megbicsaklik az addigi jó együttműködés. De ettől még az élet nem áll le.

– Nem veszti-e el a függetlenségét az egyetem, ha túl szorossá válik az együttműködés? Konkrétan: nem áll fenn annak a veszélye, hogy adatbázis-technológiák helyett idővel Oracle-technológiákat, processzortechnológiák helyett pedig Intel-megoldásokat oktatnak?

– Alapelvünk, hogy amikor belépünk egy kapcsolatba, akkor deklaráljuk, hogy eszközsemlegesek maradunk. Az adatközpontokkal, a nagy számítógépes rendszerekkel való ismerkedést például a HP-val kezdtük, de már akkor világossá tettük, hogy az OpenView mellett az IBM Tivoli is bekerül az oktatásba. De ugyanez áll a többi központra is.

– A meglévőeken kívül vannak-e tervek új kompetenciaközpontok létrehozására?

– Hogyne. Az egyik fontos irány az úgynevezett kis rendszerek, vagyis a mobil operációs rendszerek, fejlesztői környezetek és alkalmazások területe, ahol mindenképpen lépnünk kell. Egy másik igen lényeges terület a bioinformatika és annak számos ága: az emberi életet segítő informatika, az idősek életvitelét támogató eszközök és rendszerek kiemelkedő fontosságúvá válnak az elkövetkező években. Ezekről nemcsak álmodozunk, hanem már konkrét lépések is történtek, melyek eredményei remélhetőleg már a közeljövőben megjelennek a mérnök-informatikus képzésünkben BSc, MSc vagy PhD szinten.

 

Cikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Sikeres emberek a jövő nemzedékéért

2019. 02. 18.
Meglazítják a vállalati környezet szorító nyakkendőit az informatikai nagyágyúk hazai képviseleteinek legbevállalósabb vezetői, de sokkal keményebb közeg felé veszik az irányt: középiskolákba.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...