„Ha Rómában jársz…” – kezdte javaslatait az egyik legütősebb, a „Blöff” című kultfilmben a tengerentúlról érkező Avi sógornak „a Fej”, miután megvitatták, hogy miért is olyan pocsék hely ez a London. Igazából csak a vallás tartotta össze őket, máskülönben tök idegenként vendégeskedtek egymásnál. Akárcsak ti, mikor külföldre utaztok, s jól láthatóan kilógtok a bennszülöttek közül. Most arról lesz szó, hogyan lehetne mindezt elkerülni.

Egyébként ott hibázott nagyot a Fej és hőn szeretett Avi sógora, hogy nem készültek fel egymás kultúrájából. Más egy napfényes amerikai város értékrendjei szerint élni, és más az esős London mindennapjaiban feltalálni magunkat.

Na de minek hadoválok itt egy alvilági figurákkal kitömött filmről, miközben ti a jövő topmenedzseri pozícióira pályáztok? Nos, azért hoztam fel példának a filmet, mert jól rámutat, mennyire másképp és más utakon boldogul egy külföldi és egy helybeli egy adott országban. Tök mindegy, hogy gengszterről vagy öltönyös-nyakkendős menedzserről van szó, nyilván sok mindenben különböznek, de az biztos, hogy mindkettejükre hűvös tekintetek várnak külföldön, ha nem tartják be a helyi „játékszabályokat”.

 

-
 

 

Nem adhatunk halálbiztos tippeket arra, hogy külföldi tartózkodásotok során könnyedén belesimuljatok az adott társadalomba. Lehet, hogy most ki fogtok ábrándulni, de ez lehetetlen küldetés volna, mert ilyen empíriák átadásához egy könyv is kevés lenne. De abban igenis szeretnénk segíteni, hogy rámutassunk, melyek azok a kulcsfontosságú dolgok, amelyekre oda kell figyelni.

 

Etikett külföldön

Ismerős lehet ez az alcím: a menedzservilágban ajánlatos viselkedési formák megvitatására nem is olyan régen tértünk ki. Akkor viszont nem foglalkoztunk különösebben az egyes országokban megkövetelt viselkedési normákkal. Ugyanis totál esélytelen, hogy a témáról valami univerzális képet adjunk, mert ahány ország, annyi kultúra, annyira sokfélék az emberek, hogy ha akarnánk, se tudnánk mindenhez asszimilálódni. De valójában erre nincs is szükség, elég, ha megtanulunk nem kilógni a sorból.

Ezt elősegítendő, egy picit muszáj megint elmenni a szociológiai és szociálpszichológiai tanok irányába. Pontosabban az egyes személyiségtípusok felé. Ebben a rovatban gyakran elő fog kerülni a téma, hiszen Palencsár Miklós business mentor nem győzi nyomatékosítani, hogy az élet minden területén mennyire fontos, hogy az alapvető személyiségjegyek alapján be tudjuk „azonosítani” magunkat és másokat, viselkedésünket pedig a tapasztaltaknak megfelelően kontrolláljuk.

Természetesen az üzleti etikett, de a külföldön és a külföldiektől megkövetelt viselkedés sem kivétel ez alól. Palencsár Miklós szerint pont az az egyik legfőbb oka, hogy nem lehet a külföldön való viselkedésre itt most mindenféle univerzális dogmákat felsorolni, mert drasztikusan eltérőek az egyes országok „habitusát” meghatározó személyiségtípusok.

A szakember szerint, ami elfogadott egy emberközpontú országban, az teljesen lenézett lehet egy uralkodó típusú lakosokkal benépesített helyen. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ugyanakkor egy olyan világban élünk, ahol bár az egyes nemzetek számára továbbra is nagyon fontos a polgárok nemzeti identitástudatának erősítése vagy legalábbis szinten tartása, manapság a multikulti a módi, a közös nyelvre és nevezőre jutás, a nacionalista attitűd pedig csúnya, globalizációellenes – de nagyon is létező – dolog. És akkor persze így próbáljunk meg kiigazodni egy külföldi országban. Lassan már az is fejtörést okoz, hogy ha külföldre megyünk, akkor vajon az adott ország „ortodox” értékrendjéhez igazodjunk, vagy pedig valamilyen multikulturális elvek mentén szerveződő embermasszában próbáljunk boldogulni.

A business mentor szerint karrierünk alakulásának szempontjából sem egészen mindegy, hogy milyen országba megyünk, hiszen vannak olyan országok, ahol a hazai szakembereken kívül senkit nem fogadnak el egy adott témában, s vannak olyan nemzetek is, ahol a „mindent a külföldi tud jobban” hozzáállás érvényesül. Nyilván az utóbbira kellene utaznunk, ha sikereket akarunk elérni nemzetközi berkekben is, ám a szakember szerint erre a felvetésre sem lenne érdemes túlzottan alapozni.

Kezd tehát olybá tűnni, hogy a külföldi viselkedés és boldogulás tekintetében nincsenek univerzális igazságok. Jelen pillanatban úgy fest, hogy ez az alcím is eléggé bűzlik. Etikett külföldön… Hogyan, ha országa válogatja?!

-
Pedig létezik egyfajta megoldás: mindig abból az országból készüljünk fel alaposabban, ahová éppen tartunk. Jó esetben ezt teszik azok is, akik nálunk vendégeskednek, például egy külföldi üzletemberekből álló delegáció nem fog úgy megérkezni Magyarországra, hogy fogalma sincs az itteni szokásokról. És ennek oda-vissza érvényesülnie kell. „Elcsépeltnek szokták tartani, de amikor mondjuk egy afrikai országból érkező delegáció tagja furán, »jónapotkivanok«-kal köszön, akkor azért a mi szívünk is megdobban. Alapvető dolog, hogy fel kell készülni az adott ország kultúrájából. A másik, hogy az ország vezetőinek habitusáról, személyiségtípusáról sem árt tudakozódni” – magyarázta Palencsár Miklós, utalva arra, hogy az sem mindegy, hogyan viselkedünk például egy tekintélyelvű, vagy hogyan egy demokratikus országban.

 

Jönnek vagy megyek?

Nem mindegy. Eddig főleg csak arról beszéltünk, mit tartsunk észben, ha külföldre utazunk. Na de mi van, ha hozzánk jönnek? Nyilván felkészülünk abból az országból, ahonnan jönnek. És ha multikulti üzleti találka lesz? Ha teszem azt, a tárgyaló felek között egy újgazdag menedzserré avanzsált zulu törzsfőnököt egy japán rizsmilliárdos és egy amerikai olajmogul társaságában kell fogadnunk?

Így már kicsit bajosabb a dolog, de persze nem lehetetlen kivágni magunkat. Palencsár Miklós tanácsa szerint ha megfelelőképp ügyelünk arra, hogy a találkozó során mindegyik vendégünknek apró gesztusokkal kedveskedünk, akkor nagy baj nem lehet. Ez egy üzleti vacsora során lehet például egy finom fogás az adott ország gasztronómiai ínyencségeiből, vagy egy helybéli ital, minden bizonnyal nagyra értékelik majd ezt az igyekezetet a szülőföldjüktől távol. A szakember ugyanakkor arra figyelmeztet, ügyeljünk arra is, hogy mivel mégiscsak Magyarországra jöttek, a hazai jellegzetességekről se feledkezzünk meg. Ugyanez persze akkor is igaz, ha mi megyünk külföldre.

 

„Magyar vándor”

Mint az az eddigiekből nyilvánvalóan kiderült, ha jól akarunk boldogulni külföldön, illetve ha rendesen akarjuk vendégül látni a külföldieket, fel kell készülnünk az egyes országok kultúrájából, szokásaiból, „személyiségéből”. Nyilvánvalóan ezt teszik mások is, ha Magyarországra jönnek. A tapasztaltak alapján pedig megítéljük az egyes országokat, az ott lakókat nemkülönben, miközben rólunk is véleménnyel vannak a külföldiek.

Milyen is egy magyar üzletember? A meghatározást az teszi bonyolulttá, hogy picit másképp ítéljük meg a dolgokat akkor, ha csak átutazóban vagyunk egy országban, és másképp akkor is, amikor éveket töltünk el Magyarországtól távol. Palencsár Miklós – akit szintén külföldhöz köt munkája – úgy látja, hogy az utóbbi esetben valahogy jobban meg lehet érteni a magyarok iránti reakciókat. A business mentor azt tapasztalja, hogy sokkal jobban megbecsülik a magyar üzletembereket, mint azt gondolnánk. „Általában okosnak, intelligensnek tartanak bennünket. Viszont ugyanakkor furának – mert mindig kreatívkodunk – és nem feltétlenül korrektnek. Azt mindenki elismeri, hogy egy magyar menedzser tud nagyot alkotni, olyat, amilyet esetleg más nemzet képviselője nem. Nagyon sokszor hozzák fel példaként az európai országokban végzett iq-teszteket, amelyeken a magyarok rendszerint a top 3-ban vannak” – tette hozzá.

 

-
 

 

Akkor most menni vagy maradni?

Legtöbbünknél ez nem választás kérdése. Sok esetben a karrierünk alakulása múlhat azon, hogy mondjuk elfogadjuk-e azt a külföldi utat, ahol cégünk érdekeit képviselhetnénk, vagy visszalépünk. Utóbbinak egyébként nincs is semmi értelme, ha tényleg meg akarjuk ismerni az egyes országokat, hogy jól boldogulhassunk egy adott miliőben. Ehhez viszont nem elég az internetes oldalakat bújni, mert az csak egy része a súrlódásmentes integráció elősegítésének. Persze, ha csak átutazóban vagyunk valahol, az is elég lehet, hogy utánaolvasunk a szokásoknak. Viszont ha tényleg meg akarjuk ismerni az ottaniakat, a megfelelő ismeretek elsajátításához nem elég pusztán könyvekből informálódni, hiszen itt már jóval többől van szó. Feltétlenül hasznos, ha felkutatunk valakit, aki már járt, esetleg hosszabb időt is töltött az adott helyen. „De ha valóban meg akarjuk ismerni egy adott ország kultúráját és otthonosan akarunk benne mozogni, ahhoz kint kell élni köztük” – szögezi le Palencsár Miklós.

 

Cikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Sikeres emberek a jövő nemzedékéért

2019. 02. 18.
Meglazítják a vállalati környezet szorító nyakkendőit az informatikai nagyágyúk hazai képviseleteinek legbevállalósabb vezetői, de sokkal keményebb közeg felé veszik az irányt: középiskolákba.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...