Nincs mindenre jó csodaszer a menedzsment-módszertanok között se, de a rendszerszintű szemlélet segíthet meglátni a lényeget és az összefüggéseket. „Ezen a téren a mérnökök előnyben is lehetnek” – mondja Szügyi György, a hazai menedzsment-tanácsadó- és oktatószakma doyenje.

-
Szügyi György alapító ügyvezető, Euromenedzser

Még 1982-ben kezdett el nyugati menedzsment és vállalatvezetési módszertanok bevezetésével foglalkozni. A tervutasításos gazdaság korában mi adta az ötletet?

Egy alumíniumipari vállalatnál voltam az exportért felelős csoportvezető, amikor többedmagammal fogadtam egy német üzletembert. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy leiskolázott bennünket az üzleti tárgyaláson. De az igazán izgalmas az volt, hogy éreztem: valamilyen módszer, tanult készség van emögött. Ezt megtanulni mentem Angliába.

 

Hogyan tudja a számtalan vezetési módszertan, modell közül kiválasztani azokat, amelyek tényleg értéket is adnak, és nem csak a meleg vizet találják fel?

Eleinte „mindenevő” voltam, minden módszert igyekeztem megismerni és kipróbálni. Most is figyelemmel kísérem az új fejleményeket, átnézem az új módszereket, de az évtizedes tapasztalat alapján elég gyorsan átlátom a szerkezetüket, a főbb üzeneteket, az adaptációs tapasztalatokat. Mindig vannak és lesznek felkapott, divatos módszertanok, de én soha nem csak egyre esküszöm, vagy csak egyet tanítok.

 

Lyukas a suszter cipője? Mennyire tudja alkalmazni az oktatott módszereket a saját cégénél?

Az új módszerek kiválasztásához hozzátartozik, hogy az arra érdemesnek tartottakat először a saját cégemen próbálom ki. Ez alapján lehet pontosítani, finomítani az adaptációs metódusokat, közelebbről megvizsgálni, hogy milyen elemeket érdemes megtartani, melyeket nem. Egyébként pedig úgy vélem, hogy a cég hitelességéhez elengedhetetlen, hogy alkalmazzam az általunk kínált módszereket: a saját tapasztalataink és azok eredményei adják az élő bizonyítékát, hogy a módszer működik.

A módszerek többnyire nyugaton, sok esetben az angolszász kultúrkörben születnek. Ez mennyire határozza meg őket, mennyire könnyen adaptálhatók egy másik kultúrába, például Magyarországra?

Adaptációra mindig szükség van, de a módszertanok döntő többsége kiválóan alkalmazható bárhol. Nem akkorák a magyar és a nyugati kulturális különbségek, hogy ne lehetne a módszereket sikeresen adaptálni, hiszen egységesen az emberi pszichéről és viselkedésről szólnak. Nyilván vannak olyan módszerek vagy elemek, amelyek kicsit nehezebben építhetők be, míg mások könnyebben. Ettől még nem hiszem, hogy a nemzetközi menedzsmentkultúrának mindenütt pontosan egyformának kell lennie. Éppen ellenkezőleg, az egészséges különbözőséget éltetjük, vagyis átvesszük, és a sajátunkba illesztjük más kultúrák értékes elemeit.

 

Tudna példát mondani arra is, amikor az átvétel nem sikerül?

Japánban, az ’50-es és ’60-as években rendkívül sikeresek voltak az úgynevezett minőségi körök, de sehol máshol a világon nem váltak be. A japán ugyanis rendkívül hierarchikus társadalom még ma is, ahol illetlenség a főnöknek tanácsot, ötletet adni. Ugyanakkor nem működik az a gazdasági rendszer, ahol mindig egy emberen múlik a hatékonyság javítása. A minőségi körök ezt az ellentmondást oldották fel: egy ilyen körben szabadon tehetett bárki javaslatokat, akárhol helyezkedett is el a hierarchiában. Jöttek is százával az ötletek, a felfelé irányuló kommunikáció előtt is megnyílt az út. Viszont teljesen fölöslegesnek és haszontalannak bizonyult ez a módszer az olyan kultúrákban (Amerikában vagy Skandináviában), ahol bárki bármikor odamehet a saját főnökéhez, és előadhatja javaslatait.

 

-

Más lett a vezetők hozzáállása a menedzsment-módszertanokhoz az elmúlt két évtizedben?

Az 1990-es évek elején még mindenki magától értetődőnek tartotta, hogy új módszereket kell tanulni, hiszen a rendszerváltás új módszereket és készségeket igényelt. Az akkori (alkalmanként kényszer-) vállalkozók, cégvezetők sokkal nyitottabbak voltak, készségesebben tanultak és alkalmaztak új módszereket. Aztán tíz év alatt mintha mindenki telítődött volna és felnőtt egy új generáció is – a 2000-es évek elején mintha mindenki úgy érezte volna, hogy már mindent megtanult. De ez csapda volt: hihetetlen sok vezető esett bele abba a hibába, hogy azt hitték, elég megismerni egy módszertant, és minden sínen van. Kívülről viszont jól látszott, hogy a módszereket ismerik, de nem tették napi gyakorlatuk részévé, nem alkalmazták azt, amit tanultak.

 

Mi hiányzik leginkább a magyar menedzserekből?

A mai magyar társadalom és iskolarendszer az alapvető együttműködési és kommunikációs készségeket sem tanítja meg. Hiába használhatnék egy kifinomult, összetett kommunikációs módszertant, ha közben az alapszintű eszközök kezelésével is problémák vannak. Nem lehet focit tanítani annak, aki még futni sem tud.

 

Mi a helyzet a fiatal menedzsergenerációval? Ők már az iskolapadban is tanulnak vezetéselméleteket, korukból adódóan sokszor arrogánsak is – ők hajlandók tanulni?

Azt látom, hogy tanulnak ugyan klasszikus módszertanokat, és próbálják is azokat alkalmazni, ám legtöbbjüknél ezek nem állnak össze egységes, a rendszerek felépítését és a folyamatok működtetését lehetővé tévő gyakorlattá. Emiatt aztán csak komoly hiányosságokkal képesek ellátni a feladatukat. Meglátásom szerint ez valahol az oktatási intézmények hibája is. Tisztelet a kivételnek, kevesen vannak, akik tudják, hogyan működik a gyakorlatban az, amiről az elméleti órákon beszélnek.

 

Lát valami különbséget a műszaki végzettségű és a más orientációjú végzettek között?

Elfogult vagyok, mert én is villamosmérnökként végeztem. Szerintem egy mérnök a tanulmányai során megtanul lényeget látni, rendszerben gondolkodni, az összefüggéseket vizsgálni, odafigyelni arra, hogy a rendszerekbe történő beavatkozásoknak tovagyűrűző hatásai lesznek. Ugyanezekre kell figyelni egy menedzsment-módszertan elsajátításánál és bevezetésénél is. Mivel a világ egyre bonyolultabb lesz, előnnyel indulnak azok, akik átlátják ezt a bonyolultságot, jó rendszerező képességgel rendelkeznek.

Cikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Sikeres emberek a jövő nemzedékéért

2019. 02. 18.
Meglazítják a vállalati környezet szorító nyakkendőit az informatikai nagyágyúk hazai képviseleteinek legbevállalósabb vezetői, de sokkal keményebb közeg felé veszik az irányt: középiskolákba.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...